Belső harc

Keleten és nyugaton egyaránt mítoszokban, mesékben, történetekben tanították az embert egyik legfontosabb feladatára, a belső harc vállalására. Csakis a bennünk lévő hős győzhet, és rengeteg klasszikus példa bizonyítja ezt. Ezekről is beszélgetünk FILO-Teaházunkban, ahol asztalgazdáinkkal a belső győzelmek útját keressük gyakorlatokkal fűszerezve.

Március 9-én 16:00 órától Egerben

Az Új Akropolisz FILO-Café programsorozatának augusztusi alkalmának a felújítás után lévő Műterem kávézó adott otthont a hó utolsó csütörtökén, 27-én. A kávézó megújult megjelenése illett a meghirdetett teremtésmítoszokhoz, mintha a felújítási folyamat is tükrözte volna ezek lényegét – az átalakulást.

„Miért keljünk fel reggelente?” Apáti János, az Új Akropolisz Filozófiai Iskola instruktora ezzel a témához látszólag nem kapcsolódó kérdéssel kezdte a bevezetőt. A kapott válaszok mindegyike a praktikum oldaláról közelítette meg a kérdést. „Csörög az óra.”, „Dolgozni/iskolába kell menni.”, „Sír a gyerek.”. A gyakorlatias válaszokon túl, ha a felszínt elhagyjuk és egy kicsit mélyebbre ásunk, a kérdés megfogalmazható így is: „Mi a feladatom?”, „Hol a helyem a világban?”. S ezek már világnézeti kérdések, és az ezekre adható válaszok gyökere az eredetmítoszokból indul. 

 

Sokszor elhisszük, hogy ha megszerezzük, elérjük, megkapjuk…, a vágyott dolgot, akkor majd jobban is leszünk. Bár az ókori klasszikus és a modern szerzők is sokan a mellett teszik le a voksukat, hogy a valódi változás belülről indul, és minden, ami kint történik már következménye egy belső megértésnek, belátásnak vagy új nézőpontnak.

Szeptember 30-án, kedden Egerben.

Seneca, az ókori filozófus szerint bárhol és bármikor találhatunk módot a belső elmélyedésre, nem kellenek extra körülmények. Csak annyi, hogy a legjobb útitársat vigyük magunkkal; önmagunk bölcsebb és jobb változatát, mert a vele való párbeszéd nem más, mint a belső élet.
Hogy találhatjuk meg ezt az önmagunk bölcsebb és jobb változatát? Ha már megtaláltuk, hogy tudjuk éltetni a mindennapokban, hogy a világunk jobbítását önmagunk jobbításával kezdjük?

Ismerős az a kifejezés, hogy jellemfejlődés?

Általában imádjuk azokat a történeteket, amiben a szereplők különböző nehézségek és próbatételek kiállásával jellemüket is csiszolják.

Vajon milyen út vezet idáig, milyen belső kulcsokat találhatunk egymás nézőpontján keresztül? A következő Filo-Cafén összehozzuk tapasztalatainkat! 
 

November 22-én Székesfehérváron.

Mindannyian ismerjük azt az állapotot, amikor például belátjuk valamiről, hogy helyes, de mégis nehezünkre esik megtenni. Lehet ez egy rossz szokás elhagyása, vagy életmód váltás. Vagy megígérjük egy jó barátunknak, hogy segítünk neki hétvégén, de amikor emiatt korán kell kelni, a pokolba kívánjuk az egészet. Az is előfordul, hogy belül meg vagyunk győződve egy döntés, választás helyességéről, de a környezetünk, vagy éppen a társadalom nem támogatja ezt.

Ha akarjuk, ha nem, rendszeresen vagyunk küzdelmek részesei. Hol a külvilággal hadakozunk, hol önmagunkkal. Mindannyian szeretnénk biztosak lenni abban, hogy az erőfeszítéseink, belső vívódásaink nem lesznek hiábavalók.

Május 19-én pénteken Budapesten, a Műterem kávézóban.

Előfordul, hogy megcsodáljuk valakinek az ügyességét, bármiről is legyen szó, vagy akár meg is irigyeljük. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, az illető mennyi időt, energiát szánhatott arra, hogy szert tegyen irigylésre méltó képességére. Majd fontoljuk meg, vajon mi is rászánnánk-e annyi időt, és ha valóban annyira érdekel, tegyük is meg. Valószínűleg el tudjuk érni ugyanazt az eredményt, sőt akár többre is vihetjük. Könnyen, kívülről kapott ajándékként nem érkezik az, ami igazán értékes.

Egyre gyakrabban érezzük úgy, hogy a körülöttünk zajló események beszűkítik, megnehezítik a mindennapjainkat.

Kiszolgáltatottnak, eszköztelennek érezzük magunkat, miközben legbelül sejtjük, hogy mindannyiunkban - néha jó mélyen :) -, de ott van a megoldás. 

Egy olyan beszélgetős, alkotós belső utazásra hívunk, amely során  reményeink szerint sikerül felfedezned és megmozdítanod azt a benned rejlő erőt, aminek a tudatosításával  új szemüvegen keresztül tudod szemlélni a világot. 

Utazás előtt összecsomagolunk. Azt, annyi napra és annyit pakolunk be, amennyi szükséges. Lehet, hogy több tárgyat, ruhát vennénk fel vagy választanánk egy-egy alkalomra, ha minden kéznél lenne – ahogy általában –, de ilyenkor megelégszünk azzal, amit előre bekészítünk, és nincs is ezzel bajunk. Elvégre nem az a célunk az utazással. Valamit elintézni, megtapasztalni, világot látni indulunk útnak, és az fontosabb, mint a holmik, amiket azért viszünk magunkkal, hogy megkönnyítsék utazásunkat.